Az inzulinrezisztenciás életmódom miatt nem ehetek fehérkenyeret, mert az hipergyors szénhidrátnak számít, és gyorsan felemeli a vércukrot. Csak olyat ehetek, ami legalább 70%-ban teljes kiőrlésű lisztet tartalmaz. Ez a boltokban kapható „teljes kiőrlésű” kenyerek esetén nincs így sajnos. Maximum 10-20% lehet bennük, becsapva ezzel a vásárlót. (persze van kivétel, hamarosan össze is szedem, hogy melyek azok a termékek, amik jók nekünk) Nagypapám pékmester volt, két nagy kenyérgyárat igazgatott (Siófok, Balatonboglár), így tudok egy, s mást a sütőiparról. Miután nyugdíjba ment, szomorúan észlelte, hogy a szakma már nem a minőségre törekszik, hanem arra: hogyan lehet minél olcsóbb terméket, minél nagyobb haszonnal árulni. Felfújt zsemlék, kakaóval színezett „rozskenyér” stb.

Innentől kezdve magának sütötte a kenyeret, aminél finomabbat életemben nem ettem. Idáig. Az köztudott, hogy elég kreatívan és jól főzök, sütikben is jó vagyok, de sajnos nem-igen sikerült eddig igazán finom kenyeret, zsemlét, kiflit sütnöm. Ez eléggé nyomasztó, mégis egy pékmester unokája vagyok. A bolti, számunkra is ehető teljes kiőrlésű kenyerek viszont hihetetlen tömörek, nehezek, s bár megeszem ezeket is, a házi sütésű kenyérnél nincs jobb. Igazából nem is nagyon értem: ha én tudok tökéletes, levegős, könnyű, „habos”, finom kenyeret sütni, ők miért nem?

Most pedig jöjjön akkor, egy nagyon-nagyon könnyű, isteni, dagasztás nélküli, provence-i gyökérkenyér - Pain Paillasse recept. Az alapreceptért köszönet Nikk-nek, ezt alakítottam át ízlésem szerint.

Hozzávalók:

210gr liszt (170gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 40gr sima, fehér búzaliszt)

15gr búzasikér

1teáskanál só

10gr friss élesztő

200ml víz

2 teáskanál tejföl

A hozzávalókat kanállal vagy kézzel keverjétek össze egy tálban, és pihentessétek 7-10 órát. Keverd be este és süsd ki reggel, vagy keverd be reggel, és süsd meg munka után. Én este kevertem, így ma hajnali sütés lett belőle.

A pihentetés után szed ki a nyúlós tésztát lisztezett deszkára, gyúrd át kicsit, és formázd hosszúkás alakúra. Liszt legyen kéznél, mert tényleg eléggé ragadós tészta, annak is kell lennie, anélkül nehéz vele bánni.

Hagyd pihenni a tésztát még egy órát a deszkán, félidőben pedig, melegítsd elő a sütőt 230 fokra.  A kenyeret fedeles edényben jó sütni, én ilyen cserépedényt használtam. Ezt is célszerű betenni a sütőbe előmelegítés közben. Egy óra után, kiveszem a meleg sütőtálat, teszek bele sütőpapírt, a tésztát jó lisztesen mindkét végén kétszer, háromszor megcsavarom, majd áthelyezem a sütőtálba. Fedővel, valamint fedő nélkül is kb. 25 percig sütöm (fedő nélkül leveszem a hőfokot 210 fokra). Érdemes néha ránézni, az sem jó ha nyers, és nyilván az sem, ha égett. Kemény héjú, de mégis puha kenyér lesz belőle. Frissen nehéz megállni, hogy ne edd meg az egészet. Hajrá!

Anya imádta. Nagyapa is biztosan büszke lenne rám. :)